Grosics Gyula emlékére (Kis Mihály Igazgató Úr megemlékezése)
Idén lenne 97 éves Grosics Gyula, a Nemzet Sportolója, iskolánk névadója. Igen nagy űrt hagyva maga után, immár 9 éve nincs közöttünk, emlékét minden erőnkkel megőrizzük.
Sajnos a mai diákok, még a végzős nyolcadikosok sem ismerték a „Fekete Párducot”, aki arról is híres, hogy ő volt az első kapus, aki fekete mezben játszott.
Grosics Gyula 86-szoros magyar válogatott volt, 1952-ben, Helsinkiben olimpiai bajnok lett, 1954-ben világbajnok II. helyezett. 390 bajnoki mérkőzésen vett részt a DorogAC, MATEOSZ- Teherfuvar, Budapest Honvéd, majd a Tatabánya FC színeiben, de koholt vádak alapján nem engedték neki, hogy a szeretett Ferencvároshoz igazoljon. Ez szimbolikusan 2008-ban valósult meg, amikor Budapesten az FTC-Sheffield United-del játszott.
De ki is volt valójában a rivaldafényen kívüli Grosics Gyula? Én csak a saját benyomásomat tudom leírni és elmondani nektek, drága grosicsos gyerekek! Gyula bácsi nemcsak azért lett az iskola névadója, mert híres XI. kerületi lakos volt, hanem mert sportolói, majd később a civil életében is megmaradt példaképnek. Többször járt iskolánkban- bár meg tudnám most is hívni!-, s mindig a szeretetről beszélt, legyen az a sport, vagy egyszerűen felebaráti. Jó ember volt, az arcára nézve mindig láthattam a sokat megélt emberek bölcsességét (legyen az siker, vagy kudarc), személyisége valósággal betöltötte a teret, ahol megjelent. Amikor felszólalt, nem kellett csendre inteni a diákokat, mert ők érezték, hogy valami jót, szépet fognak megkapni üzenetként Gyula bácsitól.
Nekünk, felnőtteknek is azt mondta, szeressük és neveljük a gyerekeket a hazaszeretetre, a tudásvágy kialakítására és a mozgás, a sport űzésének imádatára.
Nagyon hiányzol, Gyula bácsi, sokszor gondolok, gondolunk Rád, és hisszük, hogy odafentről vigyázol ránk. Tudnod kell, hogy bármilyen nehézség árán, mindent elkövetünk azért, hogy büszkén kimondhassuk, hogy a Grosics családhoz tartozunk mindannyian, diákok, tanárok, szülők.
