Könyvtár és olvasási verseny

Feltöltés alatt…

 

Kedves Gyerekek!

Az májusi szövegértési feladathoz tartozó szöveget alább olvashatjátok. Beküldési határidő: 2022. május 27. péntek

A megoldásokat a grosicskonyvtar@gmail.com e-mail címre várom, név és osztály feltüntetésével.

Jó munkát kívánok! Ildi néni

 

Nógrádi Gábor: A mi Kinizsink

Először a páncélzat körvonalai jelentek meg a levegőben. A sodronying apró láncszemei mint pici gázlángok kékesen vibráltak az iskola félhomályos fizikalaboratóriumában. Halványan kirajzolódott a váll, a két kar és a mellkas hatalmas boltozata. A számítógép csendesen kattogott. Az egész helyiséget betöltötte valami lágy zümmögés, amit csak egy erdei tisztáson heverve, félálomban hallhat az ember…

Baromi! – suttogta Domi, és lassan égnek állt az a semmi szőke haja. Kábult volt az élménytől. Pedig ő már kezdettől fogva hitt a kísérletben. Pontosabban a bátyjában, Attilában hitt. Szerinte – és most szó szerint idézzük – „Attila akkora majom, hogy még ezt is meg tudja csinálni.” Nagyon tudta tisztelni és csepülni a bátyját.

Attila, az idősebbik Mátyás fiú, némán ült a számítógép előtt. Szeme megbabonázottan meredt a sejtelmes fényekből kibontakozó emberi figurára. Pislantás nélkül nézte a sodronyingbe bújtatott mellkast és a vállakat elborító páncéllemezt. (…)

Baromi! – suttogta Domi ismét azzal a hatalmas szókincsével, amit tizenkét év alatt összekapart magának.

Attila és Domi között a műanyaggal borított padlón Braun Gézuka térdepelt. (…) Épp hogy nem szűkölt a boldog rémülettől. Ő aztán igazán tudta, kinek kell megjelennie, hogyan néz ki a páncélos vitéz! (…) Tudta, hiszen amit a zeréndvári könyvtárban talált Mátyás királyról és a vezéreiről, mindent elolvasott. A regényeket, a mondákat, a népszerű ismeretterjesztő könyveket, de még a kötelező olvasmányokat is!

A páncél! – sóhajtotta alig hallhatóan, és megszédült. „Csak nem fogok épp most elájulni?!” – gondolta, és mélyeket lélegzett.

Ne lélegezz! – sziszegte Domi a szája sarkából. Azt akarta mondani, hogy „ne lihegj!”, de nem tudhat mindenki magyarul, akinek ez az anyanyelve. Szerencsére Gézuka a parancs ellenére lélegzett. Csak kicsit halkabban.

A lézersugarak sejtelmes csóváiban lassan megjelent a csípő vonala. (…)

Bí, vagyis Bea, a csoport egyetlen nőnemű, de szerinte fiúsított tagja, akkorát nyelt, mint egy krokodil, ha találkozik egy eltévedt vízilóval. Ezután rögtön csuklani kezdett. (…)

Domi beharapta az alsó ajkát. Ő megmondta, hogy lányt ne hozzanak magukkal. (…)

A csodát leső kis csoport ötödik tagja, Holló Dénes, törökülésben ült a földön. (…) Izmos felsőtestén sárga trikó feszült. A trikón felirat vöröslött: Zeréndvári Kinizsi. (…)

Dénes lábainál a társaság öt és feledik tagja hevert: Pat, a vizsla. (…) Pat, azaz Patrícia Delaware, Hollóék házőrző ebe és családtagja volt. (…)

A páncélos vitéz alakja már jól láthatóan vibrált a zümmögő műszerek között. (..) Már csak a feje hiányzott. A feje, arca, a tekintete, amely a legnehezebb feladat volt az egész újjáélesztési kísérletben. Kinizsi Pálról, Mátyás legendás hadvezéréről sajnos ötszáz évvel ezelőtt nem készült elegendő fotó.

Kérdések:

1. Hány tagja van a csapatnak a történet leírása szerint? Sorold fel őket!

2. Írj mindegyikükről egy jellemzőt, amit tudhatunk róluk.

3. Hol végzik a kísérletet?

4. Kit akarnak életre kelteni? Ki volt ő?

5. Mi Domi kedvenc szava?

6. Miért bízott abban Domi, hogy sikerül a kísérlet?

7. Miért tudhatott Braun Gézuka mindent Kinizsiről?

8. Miért volt nehéz épp a vitéz fejét, arcát kitalálni?

9. Nézz utána, és írd le röviden: mi a sodronying?

10. Magyarázd meg a következőket:

· csepül

· szűköl

· csóva

 

Ebben a tanévben ez az utolsó szövegértési feladat. Jövőre is várlak titeket szeretettel!

Ildi néni

 

 

 

 

Archívum (ezeknek a feladatoknak lejárt a beadási határideje):

Fekete István: Tüskevár

Az osztály zsongása lassan elcsendesedett. Először a suttogás szűnt meg, aztán a mozgás is megdermedt, és nem lehetett mást hallani, mint egy-egy köhintést s az osztálynapló lapjainak lassú fordulását, ami olyan volt, mintha kaszát suhintottak volna a levegőben.

– Acél!

Egy pápaszemes ifjú állt fel az első padban. Először elpirult, aztán elsápadt, s keze idegesen nyúlt számtanfüzetéhez.

– Hogy vagy, fiam?

Az osztály némán sóhajtott, (….) Acél Béla reszkető keze megállt a füzet mellett.

– Köszönöm, tanár úr, tegnap kiszedték a varratokat.

– Maradj csak. A vakációban majd foglalkozz kicsit a számtannal…

– Igen, tanár úr.

A fiú leült, beteges arca megnyugodott. Az osztályon az együttérzés jósága lebegett át: nem rossz gyerek ez a Kengyel, és ma – úgy látszik – szíve is van…

A számtantanár tovább nézte a naplót, a naplónak azt az oldalát, ahol az Acéltól Ernyeiig következő egyének lapultak, egyrészt a naplóban, másrészt szétszórva a teremben. (….)

A dermedés újra némaságot szült, ami azonban Wallenberget például nem érintette annyira, mint – mondjuk – Herényit, aki közelebb esett a tűzhöz.

– Dubovánszky!

– Szszsz….- egy olyanféle hang volt ez, mint amikor a bicikligumi kiadja a lelkét, s az utolsó padban felállt egy lomha, nagy fiú. (….)

– Várj! Elégszer feleltél már, és másokkal kell foglalkoznom.

Dubovánszky arca szétterült, mint a megnyugodott telihold….

(….)

Ladó Gyula kinéz az ablakon, de csak a teste van jelen. Ő éppen jegyet vált, majd később elindul vele a vonat, és az ablak előtt elszaladó táj végképpen kihúzza a számok, tanterem és iskola szürke világából. (…) Kengyel tanár úr azonban érthetetlen csökönyösséggel ragaszkodott a törtekhez és a jelenlévők teljes jelenlétéhez.(…) Gyula már csónakba akar szállni, amikor valaki bokán rúgja.

– Alszol?

Gyula tehát kiszáll a csónakból, és visszaérkezve az osztályba, kissé bután néz a mellette ülő Pondoray Bélára, aki köznyelven „Bütyök” névre hallgat.

– Mi?

– Kengyel szólít…. (…)

– Nem hallotta, Ladó, hogy szólítottam?

(….)

– Ha majd felébredt, Ladó, talán fáradjon ki.

(……)

– Tanár úr, kérem, nem érzem jól magam….

– Elhiszem. Én sem érezném jól magam…..

(…) A hangulat megenyhült, azonban Ladó Gyula Lajoson már ez sem segített. Kapkodott, bizonytalankodott ….

– Sajnálom, szerettem volna négyest adni. Tűnj el! Jó atyád, mint mérnökember valószínűleg keblére ölel a hármasoddal együtt.

Ladó Gyula Lajos visszatámolygott tehát Bütyök mellé.

(….)

Bütyök egy cédulát csúsztatott át az asztalon.

„Ne búsulj, Tutajos!”

Ladó Gyula ugyanis az osztályban a „Tutajos” nevet viselte……

Kérdések:

1. Hol és mikor játszódik a történet?

2. Mi zajlik éppen a történetben, és milyen céllal?

3. Miért járt jól Acél?

4. Miért nem izgatta magát annyira Wallenberg?

5. Ladó nem hallotta, hogy szólították? Mi volt az oka?

6. Hányas osztályzatért felel volna Ladó? Miért nem sikerült javítania?

7. Mi Ladó padtársának, s egyben legjobb barátjának az eredeti neve?

8. Mi a beceneve Ladónak és mi a barátjának?

9. Nézz utána, és magyarázd meg:

· pápaszemes

· csökönyös

· támolyog

 

 

Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában

Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.

Idő: délután hét óra.

Színhely: Afrika, Rakhmár, egy távoli, eldugott garnizon a Szahara valamelyik oázisában, ahol néhány ottfelejtett légionista és egypár nyomorult arab tengődik.

Személyek: személytelenek

Történik: semmi.

Rakhmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy a legkevésbé feltűnő, legkisebb mértékben sem jellegzetes oázis Afrikában.

Középpontja egy vályogfallal körülvett katonai tábor, amit a szaknyelv minden alap nélkül, pusztán szokásból „erőd”-nek nevez.

Az „erőd” ellenálló képességéről fogalmat adhat egy nemrég lejátszódott esemény, amikor a részeg káplár dühösen a falba rúgott, és súlyos sérülésekkel a kórházba szállították, mert az egyik lőrés a fejére esett.

(…)

Vagy ötven pálma veszi körül az erődöt, poros, tikkadt, félholt, hosszú fák, és tetejükben egy-két kedélybeteg majom ténfereg. Ezek szívesen elköltöznének dúsabb tájakra, de nem tudják, hogy kerültek ide.

(…)

Az asztalnál időző három különböző nemzetiség ( ha leszámítjuk az orosz hússalátát ) komolyan tanácskozott. Már kora délután óta itt ültek együtt, igen halkan beszéltek, és ha arra jött a tulajdonos, akkor hirtelen elhallgattak.

(…)

Parancsolnak térképet? Pontos, katonai célokra készült, helyőrségek és időszaki folyók megjelölésével, szökéshez nélkülözhetetlen – kérdezte szolgálatkészen a tulajdonos.

– Hm… miből gondolja, hogy szökni akarunk? – kérdezte a Pittman nevű.

– Akik vörösbort rendelnek és suttogva társalognak, azok szökést terveznek.

– Más titkunk nem lehet?

A kocsmáros leírhatatlan grimasszal mutatott ki az ablakon:

– Itt?…

Kérdések:

1. Hol játszódik pontosan a történet és hány órakor?

2. Kik ülnek az asztalnál?

3. Mi a 4. nemzet képviselője?

4. Mi Rakhmár oázis legfeltűnőbb jellegzetessége?

5. Mi jellemző az „erőd”-re? Fogalmazd meg a saját szavaiddal!

6. Mire készülnek az asztalnál ülők? Honnan tudhatjuk ezt?

7. Nézz utána! Mi a Szahara, és hol található?

8. Mi a garnizon és a lőrés?

 

Frank Baum: Oz, a nagy varázsló

Dorka a beláthatatlan kansasi rónaság kellős közepén lakott Henrik bácsival, aki földecskéjét művelte, meg Emmi nénivel, Henrik bácsi feleségével. A házuk kicsike volt…(…)

Padlása nem volt a háznak, se pincéje, csak egy földbe vájt kicsi lyuk: (….) az egész család belebújhat, ha olyan ciklonnak nevezett forgószél támad, ami elsöpör minden útjába kerülő épületet.

Ha Dorka kiállt az ajtóba és körülnézett, nem látott egyebet, csak a nagy szürke prérit mindenfelé. (…) A nap szürke tömeggé szárította a szántóföldet. (…)

A ház valaha be volt festve, de a napsütés felhólyagosította, az eső lemosta a festéket, és most a ház is szürke volt, akárcsak a táj.

Mikor Emmi néni a házba költözött, takaros fiatalasszony volt. De a nap és a szél őt is megváltoztatta. (…)

Henrik bácsi sose nevetett. Látástól vakulásig dolgozott, nem tudta, mi az öröm.

Dorkát csak Totó nevettette meg, és Totó óvta meg attól, hogy ő is éppúgy elszürküljön, mint a környezete. Totó nem volt szürke: hosszú, selymes szőrű, fekete kutyus volt (…) Egész nap játszott, és Dorka is játszott vele, és nagyon, de nagyon szerette.

Ezen a napon azonban Dorka meg Totó nem játszottak. Henrik bácsi a küszöbön ült, és gondterhelten nézett föl az égre (…). Messze északon egyszer csak halkan, panaszosan felzúgott a szél, és a magas fű hullámzott, meghajolt a közelgő vihar előtt. Hirtelen dél felől is éles süvítés hangzott a levegőben (…)

Henrik bácsi fölugrott.

  • Forgószél közeledik, Emmi! – szól be a feleségének. – Megyek, utánanézek az állatoknak. – Azzal már szaladt is a tehén-meg lóistállók felé.

Emmi néni abbahagyta a mosogatást. Azonnal fölmérte a közelgő veszélyt.

  • Siess, Dorka! – kiáltotta. – Gyorsan a pincébe!

Totó kiugrott Dorka karjából, és az ágy alá bújt. A leányka utána vetette magát, hogy megfogja. Emmi néni nagy ijedelmében gyorsan kinyitotta a padlóba vájt csapóajtót, és lemászott a létrán a kis fekete pinceodúba. Dorkának végre sikerült megfognia Totót, és ő is le akart menni a pincébe a nénikéje után. (…)

Ekkor furcsa dolog történt.

A ház egyet-kettőt perdült, és azután lassan a levegőbe emelkedett.

Az északi meg a déli szél tudniillik éppen ott találkozott, ahol a ház állt, s így ez lett a ciklon kellős közepe.

Kérdések:

  • Sorold föl a részlet szereplőit!
  • Röviden írd le, mit tudunk róluk!
  • Ki vagy mi volt Totó?
  • Milyen kapcsolatban volt Dorkával?
  • Hogyan mondanád a szöveg alapján más szóval ( szinonimával ), hogy ciklon?
  • Mi volt az oka, hogy a ciklon felkapta a házikót?

Magyarázd meg, mit jelent: préri, takaros

 

Michael Ende: A végtelen történet

Az összes állat, Zengerdő minden lakója barlangjában, fészkében és búvóhelyén lapult.

Éjfél volt, és az óriás ősöreg fák ormát viharos szél rázta. A toronyvastagságú törzsek recsegtek és sóhajtoztak.

Hirtelen gyenge fénysugár suhant cikkcakkban a lombozat közé, hol itt, hol ott állt meg remegve, felszállt, megült egy ágon, aztán megint tovább sietett. Körülbelül egy gyermeklabda nagyságú fénylő golyó volt, hosszú ugrásokkal szökkent tova, hébe-hóba megérintette a földet, majd ismét felemelkedett. Azonban nem labda volt.

Lidérc volt, aki elvétette az utat. Vagyis eltévedt bolygótűz volt, és ilyesmi Fantáziában is elég ritka jelenség. Rendszerint éppen a lidércek azok, akik másokat tévútra vezetnek.

A fénygolyó belsejében rendkívül mozgékony kis figura volt látható, aki teljes erőből ugrott és rohant. Nem volt se fiú, se lány, ugyanis ilyen különbségtétel a lidércek körében nem létezik. Jobb kezében picinyke fehér zászlót tartott, mely repesve szállt a nyomában. tehát hírnök vagy követ lehetett.

(…….)

Erdei tisztás tárult elébe. A tábortűz fényében három igen különböző nagyságú és formájú alak ült. Egy óriás, akin mintha minden szürke kőből lett volna, mintegy tíz láb hosszúra nyúlva, hason fekve terült el a földön. ( …) A lidérc felismerte, hogy az óriás a sziklaevők nemzetségéhez tartozik. (….)

A másik figura, aki a tűztől jobbra ült, kis éji manó volt. Legfeljebb kétszer akkorára nőtt, mint a lidérc, és egy felegyenesedett szurokfekete, szőrös hernyóra emlékeztetett. (…..)

A tűztől balra ülő harmadik alakot csak kicsit később fedezte fel a lidérc, mert olyan pici volt, hogy ilyen távolságból nehezen lehetett észrevenni. A fikarcok nemzetségébe tartozott, s fölöttébb finom testalkatú fickó volt, tarka ruhácskában, fején piros cilinderrel.

(….)

Csodálkozott a lidérc, hogy éppen három ennyire különböző lény üldögél itt ilyen egyetértésben, mert Fantáziában általában nem az volt a divat, hogy a nemzetségek békében és egyetértésben éljenek egymással. Gyakran dúltak harcok és háborúságok……………..

Kérdések:

1. Melyik országban és pontosan hol játszódik a történet?

2. Mi volt az ide-oda cikázó fénylő golyó?

3. Mit lehet tudni ezekről a lényekről? Írj két jellemzőt a szöveg alapján!

4. Honnan tudjuk, hogy a kis lény hírnök lehetett?

5. Kiket látott a tűz körül ülni?

6. Állítsd nagyság szerinti sorrendbe a szöveg szereplőit! A legkisebbel kezdd!

7. Miért volt különös, hogy ezek a lények együtt ültek?

8. Nézz utána a nemzetség kifejezésnek! Milyen más szóval szokták még megnevezni?

 

Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke

A gyerek a sarokban állt, büntetésből, de nem bánta. Megéri! És különben is, tud ő játszani a sarokban is, ha akar. Leginkább rajzol, a szekrény mögé a falra, mindenfélét. Elég gyakran állítja sarokba a Nénike, hát lassan tele is lesz a fal képekkel. Eleinte főleg krumplikat rajzolt, horpadt hasú uborkát. Később pálcikaembert meg kutyákat. Legutóbb Eger vár ostromát véste a mészbe, ágyúkkal, létrákkal, lőporos hordókkal. Több napig dolgozott rajta, le is töredezett a körme a munkában. Az iskolában csúfolták a lányok, hogy biztosan rágja. De a barátai nem hitték el ezt, tulajdonképpen a lányok se. Másodikos korában már nem rágja a körmét az ember, az nagyon gyerekes!

Most a meteorológiai állomást rajzolta, és ettől kicsit szomorú lett. Két hónapja, mióta ideköltöztek a lakótelepre, a szép új lakásba, egyre csak azon gondolkodott, hogy vissza kellene szökni a hegyre valahogy.

A hegyen van a meteorológiai megfigyelőállomás, ott laktak ők eddig, mert az volt apu munkahelye egyben. (….)

Mert éppen ez a nagy baj, hogy a barátai mind ott maradtak a hegyen. Most még találkozik velük, mert év végéig visszajár a hegyi iskolába. De éppen tegnap mondta anyu, hogy egy hét múlva évzáró, és hogy átíratják majd a lakótelepi iskolába. Akkor hogy lesz most ezután?! A házbeli gyerekekkel nem tud barátkozni sehogy se, pedig akart, nagyon is. Igaz, eleinte azok is akarták, csakhogy a Nénike nem engedte. Anyu találta ki a Nénikét, hogy vigyázzon a gyerekre, amikor ő nincs itthon. És a Nénike olyan nagyon vigyáz, hogy nem engedi le őt az udvarra sohase. (…)

Csak azért nem szökött vissza a hegyre mégse, mert megismerte Toldi Miklóst. Most már nem tervezi a szökést többet, és azt se bánja, ha a házbeli gyerekek nem barátkoznak vele. Toldi Miklós többet ér, mint az összes gyerek együttvéve!

Amikor megismerkedtek, Toldi Miklós nem hitte el, hogy őt Kavicsnak hívják.

(…) Vagyis hogy Kiskő Ambrus-Kavics. Aput úgy hívják, hogy Kiskő Ambrus, és őt is pontosan így nevezték el, mikor megszületett.(…)

Mesélték, hogy apu csak nevetett akkor, és azt mondta, egy csecsemőt nem lehet Ambrusnak szólítani. És mert a vezetéknevük Kiskő, hát Kavicsnak nevezte el, mindjárt egyórás korában.

Kérdések:

  1. Hogy hívják a történet főszereplőjét? Írd le a névadás történetét!
  2. Hol lakik most a kisfiú és a családja?
  3. Hol laktak korábban, és miért éppen itt?
  4. Kicsoda Néni?
  5. Miért nem akar már visszamenni a kisfiú oda, ahol korábban laktak?
  6. Miket rajzol a falra, mikor a sarokban áll? Írj le 3 dolgot!
  7. Nézz utána, és írd le, hogy mivel foglalkozik a meteorológia?

 

 

 

Kölcsönzési idő:

 

A és B hét:

Hétfő: –                    
Kedd: 6-7. óra                      
Szerda: 6-7. óra                      
Csütörtök: 6-7. óra                 
Péntek: –