Újbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola

Az őszi szünetben szerencsém volt ellátogatni három finn iskolába.
Tampere Helsinkitől 180 kilométerre helyezkedik el. Az ottani emberek nyitottságának, kedvességének köszönhetően hasznos ismeretekkel térhettem haza. Sanna Karttunnen segítségével sikerült a látogatásokat megszervezni. Sanna a Lielahden iskolában tanít háztartástant, ahol 3 napot töltöttem, valamint 1-1 napot a Juhannuskylän és a Vuoreksen intézményekben.
Az egyhetes tanulmányút tapasztalatai alapján kirajzolódott kép semmi oktatási, módszertani „csodát” nem tartogatott. Az ottani diákok és tanárok nem jobbak, vagy rosszabbak, mint a mieink. Viszont olyan kiegyensúlyozott, biztonságos környezet veszi őket körül, ami segíti a tanárok munkáját, támogatja a gyerekek sokoldalú fejlődését. Nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlati, az életben fontos készségek, képességek kialakítására. A kreativitást, az önálló gondolkodást fejlesztik, az életben hasznosítható tudás megszerzését tartják fontosnak.
Érdekes volt megfigyelni, hogy a mobil használatával kapcsolatban sok pedagógus engedékenynek bizonyult, bevallom őszintén, ez biztosan nem a legjobb irány. Sok esetben elvonta a tanulók figyelmét az órai munkától. Azokon az órákon, ahol esélyük sem volt unatkozni a gyerekeknek, hiszen szinte minden pillanatban tevékenyen bekapcsolódtak a tanórai folyamtokba (például főztek, 7. évfolyamon hegesztettek, varrtak vagy fizika, kémia kísérleteket végeztek), ilyen probléma fel sem merült.

A tanulók igényeinek megfelelően, egyénre szabottan megkapják a fejlesztést, támogatást. Sokféle szakember – pszichológus, logopédus, fejlesztőpedagógus – dolgozik közösen. Ha szükséges akkor 15 elsős diákot 5 felnőtt kísér, vagy ha kell, akkor személyi segítőt kap az enyhén autisztikus jeleket mutató diák, csak azért, hogy normál tanulócsoportban tanulhasson. Az egyik kisdiák betegsége miatt kórházban volt, vele egy minirobot segítségével kommunikáltak. Tényleg mindent megtesznek annak érdekében, hogy az iskolában eltöltött időszakból a tanulók a legtöbbet profitálhassanak.

A Vuoreksen iskola volt a legmodernebb a 3 intézmény közül. Az épület területére csak cipő nélkül lehetett belépni. Egy kicsit meglepett ez a szabály, de a tanítási nap végére semmivel sem volt piszkosabb a zoknim, mint amikor otthoni környezetben teszem ugyanezt. A következő képek bepillantást nyújtanak, hogy milyen is   az ideális oktatási környezet:

Háztartástan

Hegesztenek a 7. osztályos fiúk

A varrás, a kötés és a szövés elsajátítása is a tananyaghoz tartozik

A tanári

Hangszigetelt kabin a magánbeszélgetések lebonyolításához

Muszula Mária

A finn oktatási rendszer megismerése érdekében már nagyon rég szerettem volna személyesen is ellátogatni Finnországba. A Pisa mérések alkalmával rendre az előkelő első illetve legutóbbi alkalommal a második helyen végeztek a finnek Európában.
Szerencsére az Erasmus program révén megismerhettem Finnország második legnagyobb városának, Tampere-nek három iskoláját. Mindhárom iskola ’comprehensive’ oktatási rendszerben működik, azaz az iskolaelőkészítő 0. év után egy hat évig tartó előképző, majd három évig tartó alsó középiskola következik.

A finn rendszer pozitív elemei a következők:

• Az előkészítő, alapozó szakasz a társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat próbálja kiegyenlíteni.
• A comprehensive iskola az életre nevel, hiszen olyan gyakorlati tudást biztosít a tanulóknak, amik nélkülözhetetlenek az életben: kertészkedés, főzés, kézimunka (varrás, kötés), fa- és fémmegmunkálás.
• A biológia órán való boncolás, a fizika és kémia órákon való kísérletezés biztosítja az élményalapú tudásszerzést. Ide tartozik a művészet órán a keretkészítéstől, a vászonfeszítésen át, a képek elkészítése.
• Fontos a munkára nevelés a 9. évfolyamon, amikor két hétig valamilyen gyárban vagy szolgáltató intézményben dolgoznak a tanulók, egy előzetesen megírt pályázat alapján.
• Nagyon magas szinten biztosítottak az oktatáshoz szükséges feltételek: jól felszerelt, kényelmes, tágas tantermek, műhelyek, ebédlők, sport infrastruktúra.

A tanárok kiválasztása már a főiskolai, egyetemi szinten megtörténik, elkötelezettség, hivatástudat és tantárgyi tudás alapján.

• Hihetetlen türelemmel próbálják a kötelező integrációt megvalósítani, az oktatási folyamatban a páros és csoportmunkát részesítik előnyben.
• A kisebbségek iránti tiszteletként a svéd nyelvet első kötelező idegen nyelvként tanítják. Az angol nyelv tanításában nagyon hasznosnak bizonyul, hogy a filmeket nem szinkronizálják. Az előkészítő évben mesék és zene által szerettetik meg az idegen nyelvet a gyerekekkel.

A negatívumok, amiket inkább megoldandó feladatoknak gondolok, a következők:

• Az egyre több bevándorló gyermek viselkedése, tanuláshoz való viszonya nagyon komoly kihívást jelent a pedagógusoknak. Úgy éreztem, hogy a női tanárokkal sokkal szemtelenebbek a fiúk.
• A gyerekek tegezik a tanárokat és sajnos nyíltan használják a mobil telefonjukat csetelésre, közösségi oldalak böngészésére, így kevésbé figyelnek a tanárok mondandójára.
• Egyre több a testi, lelki, szellemi problémával küzdő gyermek, amire a pedagógusok nincsenek felkészülve.
• Az igazgató – aki nyugdíjazásáig kapja kinevezését – szerepe, jelenléte nem látható az iskolák mindennapjaiban, mert ők az irodából működtetik az intézményt.
• Egyre kevesebb férfi jelentkezik tanári pályára, főleg anyagi megfontolások miatt.

Tapasztalataimat összegezve, rengeteget beszélgetve a tanárokkal, igazgatókkal, elmondhatom, hogy a finn oktatási „csoda” már a múlté, hiszen rengeteg problémát nem sikerül hatékonyan orvosolniuk. Irigykedve láttam a tárgyi feltételeket és a rendszerből eredő előnyöket (életre való nevelés), de azt is láttam, hogy nagy kihívást jelent az idegen kultúrájú gyerekek integrációja, a gyerekek olvasási kedvének csökkenése, valamint a digitális eszközök túlzott használata.
Kis Mihály igazgató