Megtapasztalni a finn oktatási csodát

A finn oktatási rendszer megismerése érdekében már nagyon rég szerettem volna személyesen is ellátogatni Finnországba. A Pisa mérések alkalmával rendre az előkelő első illetve legutóbbi alkalommal a második helyen végeztek a finnek Európában.
Szerencsére az Erasmus program révén megismerhettem Finnország második legnagyobb városának, Tampere-nek három iskoláját. Mindhárom iskola ’comprehensive’ oktatási rendszerben működik, azaz az iskolaelőkészítő 0. év után egy hat évig tartó előképző, majd három évig tartó alsó középiskola következik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A finn rendszer pozitív elemei a következők:

  • Az előkészítő, alapozó szakasz a társadalmi különbségekből fakadó hátrányokat próbálja kiegyenlíteni.
  • A comprehensive iskola az életre nevel, hiszen olyan gyakorlati tudást biztosít a tanulóknak, amik nélkülözhetetlenek az életben: kertészkedés, főzés, kézimunka (varrás, kötés), fa- és fémmegmunkálás.
  • A biológia órán való boncolás, a fizika és kémia órákon való kísérletezés biztosítja az élményalapú tudásszerzést. Ide tartozik a művészet órán a keretkészítéstől, a vászonfeszítésen át, a képek elkészítése.
  • Fontos a munkára nevelés a 9. évfolyamon, amikor két hétig valamilyen gyárban vagy szolgáltató intézményben dolgoznak a tanulók, egy előzetesen megírt pályázat alapján.
  • Nagyon magas szinten biztosítottak az oktatáshoz szükséges feltételek: jól felszerelt, kényelmes, tágas tantermek, műhelyek, ebédlők, sport infrastruktúra.

A tanárok kiválasztása már a főiskolai, egyetemi szinten megtörténik, elkötelezettség, hivatástudat és tantárgyi tudás alapján.

  • Hihetetlen türelemmel próbálják a kötelező integrációt megvalósítani, az oktatási folyamatban a páros és csoportmunkát részesítik előnyben.
  • A kisebbségek iránti tiszteletként a svéd nyelvet első kötelező idegen nyelvként tanítják. Az angol nyelv tanításában nagyon hasznosnak bizonyul, hogy a filmeket nem szinkronizálják. Az előkészítő évben mesék és zene által szerettetik meg az idegen nyelvet a gyerekekkel.

 

 

 

 

 

 

A negatívumok, amiket inkább megoldandó feladatoknak gondolok, a következők:

  • Az egyre több bevándorló gyermek viselkedése, tanuláshoz való viszonya nagyon komoly kihívást jelent a pedagógusoknak. Úgy éreztem, hogy a női tanárokkal sokkal szemtelenebbek a fiúk.
  • A gyerekek tegezik a tanárokat és sajnos nyíltan használják a mobil telefonjukat csetelésre, közösségi oldalak böngészésére, így kevésbé figyelnek a tanárok mondandójára.
  • Egyre több a testi, lelki, szellemi problémával küzdő gyermek, amire a pedagógusok nincsenek felkészülve.
  • Az igazgató – aki nyugdíjazásáig kapja kinevezését – szerepe, jelenléte nem látható az iskolák mindennapjaiban, mert ők az irodából működtetik az intézményt.
  • Egyre kevesebb férfi jelentkezik tanári pályára, főleg anyagi megfontolások miatt.

Tapasztalataimat összegezve, rengeteget beszélgetve a tanárokkal, igazgatókkal, elmondhatom, hogy a finn oktatási „csoda” már a múlté, hiszen rengeteg problémát nem sikerül hatékonyan orvosolniuk. Irigykedve láttam a tárgyi feltételeket és a rendszerből eredő előnyöket (életre való nevelés), de azt is láttam, hogy nagy kihívást jelent az idegen kultúrájú gyerekek integrációja, a gyerekek olvasási kedvének csökkenése, valamint a digitális eszközök túlzott használata.
Kis Mihály igazgató

Comment is closed.